A szén molekuláris sziták egyszerre képesek oxigént és nitrogént adszorbeálni a levegőből, adszorpciós kapacitásuk a nyomás növekedésével nő. Továbbá azonos nyomás mellett nincs szignifikáns különbség az oxigén és a nitrogén egyensúlyi adszorpciós kapacitásában. Ezért nehéz elérni az oxigén és a nitrogén hatékony szétválasztását pusztán a nyomásváltozások alapján. Az adszorpciós sebesség további figyelembevételével azonban az oxigén és a nitrogén adszorpciós jellemzői hatékonyan megkülönböztethetők.
Az oxigénmolekulák átmérője kisebb, mint a nitrogénmolekuláké, ezért több százszor gyorsabban diffundálnak. Következésképpen a szén molekuláris sziták nagyon gyorsan adszorbeálják az oxigént, és körülbelül egy perc alatt elérik a 90%-os adszorpciót. Ezen a ponton a nitrogén adszorpciós kapacitása csak körülbelül 5%, ami azt jelenti, hogy az adszorpció elsősorban oxigén, a maradék túlnyomórészt nitrogén. Így, ha az adszorpciós időt egy percen belül szabályozzuk, az oxigén és a nitrogén kezdetben szétválasztható. Más szavakkal, az adszorpció és a deszorpció nyomáskülönbség révén valósul meg: az adszorpció a nyomás növekedésével, a deszorpció pedig a nyomás csökkenésével történik. Az oxigén és a nitrogén közötti különbségtétel adszorpciós sebességük különbségén alapul, amelyet az adszorpciós idő szabályozásával érnek el. Az idő nagyon rövid tartásával az oxigén teljesen adszorbeálódik, mielőtt a nitrogén adszorpció megtörténik, leállítva az adszorpciós folyamatot.